Olümpia

Olümpia, gümnaszionOlümpia, a romváros, Görögország déli részén fekszik. Ez a hely volt az olümpiai játékoknak, vagyis az ókor legfontosabb sporteseményének helyszíne, amelyet i.e. 776-tól rendszeresen megrendeztek. Valószínűleg már ezt megelőzően is megrendezték a sportversenyt, de a győztesek nevét csak ekkortól kezdték feljegyezni. Az esemény többet jelentett puszta látványosságnál, ugyanis ez idő alatt, Zeusz tiszteletére, szent fegyverszünet honolt az egész államban. A sportverseny olyannyira fontos volt a görög népnek, hogy az időszámításuk is a négyéves periódusokon alapult.

Olümpiának mindössze néhány száz lakosa van, és a kis település főként az idegenforgalomból él.
A rommező az Altiszból és közvetlen környezetéből, illetve a stadionból áll. Bejárata előtt egy emlékoszlopot láthatunk, amelyben Pierre de Coubertin bebalzsamozott szíve nyugszik. Ő kezdeményezte az újkori olimpiák megtartását. Tőle származik a mondás is: „Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos.” Az olimpiai játékok ötkarikás szimbólumát is ő tervezte, amelyben a karikák a sport alapelveit jelképezik: a szenvedélyt, a hitet, a győzelmet, a munkaerkölcsöt és a sportszerűséget.

A Kladeosz nevű folyó mentén helyezkednek el a gümnaszion maradványai, amit i.e. a 2. században építettek. A gümnasziont két Olümpia, gümnaszionoldalról oszlopcsarnok határolja. Valószínűleg ezen a helyen tartották meg az edzéseket, illetve az olimpiai győztesek névsorát is itt helyezték el. Keleti oszlopcsarnoka 210 méter hosszú, itt volt a xüsztosz, a fedett futópálya, ahol a futóatléták edzettek egykor.
Ha a gümnasziontól délre pillantunk, akkor megláthatjuk a Palaisztrát, ahol a birkózók és az ugrók fejlesztették hajdan a tudásukat. Az épület i.e. a 3. század végén épült, és oszlopai szinte hiánytalanul megmaradtak.

A Palaisztrától délre helyezkednek el a Theokóleón maradványai, amely a papok szálláshelyéül szolgált. Állandó lakosai nemigen voltak Olümpiának, csakis a papok tartózkodtak itt mindig, valamint azok a hivatalnokok, akiket munkájuk a településhez kötött.
Az Altisz délnyugati oldalán állt hajdan a Bouleutérion vagy más néven a Tanácsház. Ez az épület volt a versenybíróság székhelye, és itt volt Zeusz Horkiosz szobra is, ami annyit jelent: az esküvédő Zeusz. Ez előtt tettek esküt a versenyen indulók és a verseny bírái is, hogy a szabályokat betartva, becsületesen vesznek részt a versenyen.

Olümpia, oszlopmaradványokAz Altisz központját a Zeusz-templom képezi. A templomot az élisziek építették még i. e. 468 körül, győzelmi emlékmű gyanánt. Az épület 68 méter hosszú, 27 méter széles és 25 méter magas volt hajdan. Cellájában állt Pheidiasz 13 m magas Zeusz szobra. A templomnak ma már csak csekély maradványait láthatjuk, ugyanis a 6. században egy nagy erejű földrengés szinte teljesen romba döntötte.
Az Altisz keleti oldalán terül el a Visszhangok csarnoka, az i.e. a 4. században emelt épület, amely 100 méter hosszú, és 44 dór oszlop ékesíti. Arról kapta a nevét, hogy az emberi szót kétszer verte vissza teljesen érthetően. Másik neve a Színes sztoa. Azért hívták így, mert hátsó falát színes falfestmények díszítették.

Mögötte helyezkedik el az i.e. a 4. században épült stadion, aminek bejárata ma is szinte teljes épségében látható. Ezen a kapun vonultak be az olimpia versenyzői és versenybírósága. Ma is láthatók még a startkövek és az elrugaszkodást segítő vájatok. A nézőtér 30 000 embernek adott férőhelyet a verseny idején.Olümpia

Az Olümpia területén talált leleteket az olümpiai múzeumban tekinthetjük meg, ami az ásatási területtől kb. 1,5 km távolságra van. Itt láthatjuk többek közt azokat a leleteket is, amelyeket Pheidiasz műhelyében találtak: csészéjét, szerszámait és még azokat a préselőmintákat is, amiket a Zeusz-szobor elkészítéséhez használt. Ezen kívül megtekinthetjük még az ókori sporteszközöket, sisakokat, fegyvereket is.

Zeusz-szobor
Egy mítosz szerint Zeusz megparancsolta, hogy Olümpiában sportversenyeket rendezzenek a tiszteletére, és Kronosz legyőzésének emlékére.
Szobrát Pheidiasz készítette el kb. i.e. 435-ben. A szobor 13 méter magas volt, amit ma egy négyemeletes házhoz tudunk hasonlítani.
Elefántcsontból készült, azért, hogy minél tovább épen maradjon, ugyanis az elefántcsont magába szívja a nedvességet, és ezzel gyakorlatilag „tartósítja” a szobrot. Az elefántcsontot aranyréteggel borították be, trónját pedig cédrusfából faragták.

Jobb kezében Niké kicsinyke szobrát tartotta, bal kezében pedig egy jogart, aminek tetején egy sas ült. Zeusz saruját és palástját aranyból készítette Pheidiasz, lábait pedig szfinxek ékesítették.
A szobor majdhogynem elfoglalta az egész Zeusz-templomot.
A Zeusz-szobrot 394-ben Konstantinápolyba szállították, és a történészek véleménye szerint egy tűzvész pusztította el.

Weboldalunk további használatával jóváhagyja a cookie-k használatát az adatvédelmi nyilatkozatban foglaltak szerint.
OldaltérképGörögországMediaajánlatKapcsolatAdatvédelem Honlapkészítés - Keresőoptimalizálás